Monthly Archive for május, 2011

Vissza a gyökerekhez…

Egyszerre több évben, több szezonban is otthonosan kell mozognom. Érkeznek a 2012. tavasz-nyári kollekció leírások, erre nekem egy kis visszatekintéshez támadt kedvem. Régi Magyar Divat Intézetes kiadványokat kerestem elő. A kép az 1980. augusztusi Divat Marketing borítója. Néhány címlapot töltök fel, de ígérem, időnként majd bele is kukkantunk a régi lapokba. Ebben a bejegyzésben néhány hír, egy s.Oliver beszámoló és egy marketinganyag ajánlása.
A folytatás: ‘Vissza a gyökerekhez…’

A verseny szelleme segít az üzletben is!

Néha úgy érzed, hogy hagyományos eszközökkel már nem tehetsz többet, és kellene valami nagy dobás, amivel népszerűbbé teheted az üzletedet, vagy a meglévő vásárlókat jobban elkötelezheted? A mai blogban Nagy Krisztina kreatív marketing tanácsadó gondolatait olvashatjátok. Nos, kipróbáljátok?

Szeretnél valami új dolgot csinálni?

A folytatás: ‘A verseny szelleme segít az üzletben is!’

Aki mások nyomában jár,

sohasem kerülhet eléjük…

Pierre Cardin 1 milliárd euróért akarja eladni a márkát. Több mint 60 év után úgy tűnik, hogy Pierre Cardin most már kész arra, hogy megváljon vállalatától. Ezzel a TextilWirtschaft hírrel  kezdődik a mai bejegyzés. A folytatásban nemzetközi divat és üzleti híreket olvashattok. Az eseménydús hazai májusi divatrendezvényekről a közeljövőben egy csokorban számolunk be.

A folytatás: ‘Aki mások nyomában jár,’

“Nem az az igazi kín, amikor…

…  könnyektől el vagy ázva, hanem mikor belül sírsz, és mégis mosolyogsz.”

Még gimis koromban jöttem rá, hogy az engem bántó dolgoktól, vélt vagy valós sérelmeimtől leginkább úgy tudok megszabadulni, ha leírom őket. Ezért időnként vezettem egy un. sérelem-naplót! Ez arra is jó volt, hogy írás közben néha ráébredtem, nekem is lehet felelősségem a dologban. Mostanában azt tanultam, hogy nem elég leírni, de egy rövid idő után meg is kellene ezeket az írásokat semmisíteni. Már késő! Viszont így lehetőségem van arra, hogy néha átolvassam a bejegyzéseket. Némelyiknél mosolygok, mert távolról már annyira jelentéktelennek tűnnek, de azért vannak maradandó sebeket okozó tüskék is bennem, amelyekkel megpróbálok együtt élni. Hogy egy –egy bántás, sérelem milyen sebeket ejt, az persze nemcsak a kapott sebektől függ, lényeges szempont az is, hogy milyen alkatúak vagyunk.
Chester Bennington, amerikai zenész, 1976. – sorai olvashatóak a címben, és már ebből is tudható, kivételesen nem a megszokott pozitív bejegyzés következik. Az élet néha felülírja a terveinket, és pillanatnyi megállásra, töprengésre kényszerít. Két hete hurcolom magamban ezeket a gondolatokat, kérdéseket, végül eldöntöttem, megírom.
A folytatás: ‘“Nem az az igazi kín, amikor…’